A citera hangszer húrozása lépésről lépésre

Egy rosszul húrozott, hamisan szóló hangszer teljesen elveheti az ember kedvét a zenéléstől, ezért elengedhetetlen a megfelelő módszer elsajátítása. Az alábbi leírás lépésről lépésre végigveszi a citera húrozásának pontos lépéseit és megfelelő módszereit, a húrok fajtáit, a stabil hurokkészítést, a szakszerű feltekerés folyamatát, valamint felhívja a figyelmet azokra a tipikus hibákra, amelyeket mindenképpen érdemes elkerülni.

A citerán alkalmazott húrtípusok

1. Dallam- és zengőhúrok

Ezekhez azonos vastagságú, sima acélhúrokat használunk. A méreteket mindig az adott hangszer menzúrájához és hangolásához igazítjuk:

• Tenor citera esetén általában a 7-9-es méretű acélhúr javasolt.
• Középciteránál 10-14-es méretű húrt alkalmazunk.
• Prím citera esetében 12-16-os húr a legideálisabb.

2. Kísérőhúrok (basszushúrok)

Ezek a húrok fonott szerkezetűek, és a hangszer összhangzásának tekintetében ez a húrcsoport a legkardinálisabb jelentőségű. A kísérőhúrokat mindig az adott hangszer menzúrájához és hangolásához szükséges készíteni. A CITERAHÚR webáruház létrejöttéig nem volt lehetőség egyedileg, az adott hangszerre speciális méretű kísérőhúrokat készíttetni, így addig jobb híján gyári gitárhúrokat használtak erre a célra.

Miért a legjobb megoldás az egyedi basszushúr a hangszeredre? Mert ezek garantálják a legtisztább hangzást és a legkényelmesebb szerelést! Mivel a citera nem gyári hangszer (nincsenek univerzálisan azonos méretek), ezért minden hangszerre egyedileg, a pontos menzúrára készíttetett basszushúrok tudják biztosítani a legkiválóbb hangzást. A CITERAHÚR kézi manufaktúrájában a rézfonat csak a felső húrlábig (nyereg) tart, azon csupán 1-2 cm-rel ér túl. Ezáltal a hangolószeg szűk furatába már csak a vékony acélmagot kell befűzni, ami nemcsak jelentősen megkönnyíti a húrozást, hanem esztétikailag is rendezett hatást kelt a hangszereden.

A citera húrozása lépésről lépésre

1. A hurok elkészítése (sima acélhúroknál)

Sok citerás bizonytalan a hurokkészítésben, pedig a dallam- és zengőhúroknál egy jó hurok a tartós hangolás alapja. (Ez a lépés a fonott kísérőhúrok – azaz a basszushúrok – esetén kimarad, mert azok már eleve hurokkal készülnek.)

1. Hajts vissza a húr végéből körülbelül 1,5-2 centimétert úgy, hogy a két szál párhuzamos legyen.
2. Az így keletkezett kis ívet (a hurok alját) fogd be félig egy fogóba.
3. A rövidebb, visszahajtott szárat hajtsd rá merőlegesen a főhúrra, majd tekerd körbe szorosan 2,5-szer.
4. A megmaradt, kiálló véget fogóval csípd le, maximum fél centimétert hagyva, nehogy később megszúrjon!

2. A húr méretre vágása

1. Akasszuk rá az elkészült hurkot (fonott kísérőhúrok esetén a már gyárilag kész hurkot) a hátsó tőkén lévő húrakasztó szegre. Figyeljünk arra, hogy a húrakasztó szögre úgy tegyük fel a húrt, hogy a visszahajtott, már levágott 0,5 cm-es rész alul legyen, a főhúr szorítsa a tőkefához!
2. Keressük meg azt a hangolószeget, amelyikre a húr kerülni fog. Ehhez a ponthoz képest hagyjunk rá kb. 6-7 centimétert, és ott vágjuk el a húrt.

3. Befűzés és feltekerés

1. Dugjuk át a húr végét a hangolószeg furatán úgy, hogy nagyjából 1 cm lógjon ki a túloldalon.
2. Ezt a túllógó, pici véget hajlítsuk le.
3. A tekerést úgy kezdjük meg, hogy a rátekeredő húr leszorítsa ezt a lehajtott kis véget, hogy semmiképp se tudjon kicsúszni és tekerjük addig amíg a húr enyhén megfeszül.

Fontos: Feltekerés közben ügyeljünk arra, hogy a hurok hátul nehogy leugorjon a húrakasztó szegről. Figyeljünk a tekerés magasságára is: a feltekert húr a tekerés előrehaladtával fokozatosan közelítsen a tőkéhez úgy, hogy a legalsó menet szinte már érintse a tőkefát. Emellett kiemelten fontos, hogy a hangszeren minden húr azonos irányba tekeredjen fel! Felülnézetből az összes húrnak a hangolószeg ugyanazon (általában a bal) oldalán kell futnia.

4. A hurok megfeszítése

Amikor a húr már a helyén van és egy nagyon picit meg is feszült (már ad ki hangot), a húrt a két húrláb (nyereg) közepénél fogjuk meg, és egy picit (nem kitépve!) húzzuk meg.

Miért szükséges ez? Ezáltal a hurok tökéletesen ráformálódik és rászorul a húrakasztó szegre, így húr hamarabb „beáll”, és tartósabban fogja tartani a hangolást.

→

Elkerülendő „piros lámpás” hibák

• Rosszul elkészített hurok: Sokan a két húrszálat egyszerűen, fonatszerűen összetekerik egymással. Ez nem szorul rá rendesen a szegre, ráadásul esztétikailag is csúnya és balesetveszélyes is, mert egy hirtelen mozdulattal akaratlanul is belekaphatunk, így megszúrhatja ujjainkat a húr.
• Túl hosszúra hagyott húr: Ha túl hosszú ráhagyással dolgozunk, rengeteg menet tekeredik a hangolószegre. Emiatt a hangolószeg tekerés közben az eredeti helyéről elmozdulhat, „kijöhet a tőkefából”, és végső esetben a hangszer elveszítheti a hangtartó képességét.
• Túl rövidre hagyott húr: Ha éppen csak átér a húr a furaton, és nincs legalább néhány menet, ami rögzítené, a húr a feszítéstől egy hirtelen mozdulattal akár ki is csúszhat, ami rendkívül balesetveszélyes!